Talán olykor veled is megesik, hogy rádtörnek a harag, a bánat, a zavarodottság érzései. Esetleg időnként úgy tűnik, a dolgok kicsúsznak a kezed közül. Nos, ezek a jelek mindig arra utalnak, hogy valaminek ellenállunk - például egy érzelemnek, vagy mondjuk annak, hogy netán elvesztünk valamit... Ellenérzés lehet bennünk az iránt, hogy valamit kimondjunk, vagy éppen, hogy nekünk mondjanak valamit. Lehet, hogy nem akarunk olyanok lenni, mint anyánk vagy apánk, lehet, hogy nem akarunk szegények vagy betegek lenni, lehet, hogy nem akarunk olyanok lenni, amilyenek épp vagyunk...
Az ellenállással kapcsolatban az a megdöbbentő, hogy úgy működik, mint a ragasztó. Az ellenérzés (a nem-akarom/nem-szeretem-érzés) hozzáragaszt bennünket ellenérzésünk tárgyához. A legbiztosabb módszer, hogy valamit tartóssá tegyünk, ha ellenállunk a dolognak. Ellenérzéseink rengeteg energiát emésztenek fel és rengeteg figyelmet vonnak el attól, amit megteremteni szeretnénk.
Vajon mekkora részben teszünk valamit azért, mert élvezzük magát a dolgot, és mekkora részben azért, mert ellenállunk valaminek? Azért dolgozunk-e esetleg, mert nem akarjuk, hogy ne legyen pénzünk? Netán azért edzzük magunkat, hogy ne legyünk túlsúlyosak vagy ne veszítsük el az egészségünket? Azért tartunk ki egy kapcsolat mellett, mert nem akarunk egyedül lenni? Azért nem mondunk teljesen igazat, mert tartunk attól, hogy az emberek megtudják, mit érzünk valójában?
Sokan egész eddigi életünket azzal töltöttük, hogy ellenálltunk a dolgoknak. Talán már olyan ügyesen kiképeztük erre magunkat, hogy észre sem vesszük, mennyire leblokkoljuk ezzel figyelmünk és teremtőenergiánk szabad áramlását. Képtelenek vagyunk rá, hogy védőpáncélunkat leengedjük, mivel félünk bizonyos dolgok megtapasztalásától.
Csakhogy, sokszor olyan régóta állunk ellen bizonyos dolgoknak, hogy teljesen elfelejtjük, valamikor mi voltunk azok, akik az ellenérzést választottuk. Ellenállásunk megszokássá válik, régi elképzeléseink lekötik energiáinkat. El tudod képzelni, milyen az, amikor ezek az energiák felszabadulnak és újra élettel telinek érezzük magunkat?
Pontosan ez történt velem az Avatár tanfolyamon. Rádöbbentem, hogy aki akkor voltam, jórészt azoknak a dolgoknak az eredője, amik iránt ellenérzéssel viseltettem. Például nem akartam, hogy olyan sértődött legyek, mint anyám, vagy olyan kegyetlen, mint amilyennek apámat hittem, vagy nem akartam szegény, beteg vagy ítélkező lenni. Annyi minden nem akartam lenni, hogy nem sok "énem" maradt arra, hogy megteremtse, amilyen valóban szívesen lettem volna. Figyelmemet és tudatomat nem tudtam valami új létrehozására irányítani, mivel teljesen lekötött, hogy mindent kontroll alatt tartsak.
Az Avatár tréning óta csodálatos érzés, hogy én döntöm el, mire irányítom figyelmemet, és teljesen jelen tudok lenni az adott pillanatban. Közeli kapcsolataimban végre képes vagyok a másikat olyannak látni és szeretni, amilyen ő, anélkül, hogy irányítani és megváltoztatni akarnám. Micsoda megkönnyebbülés ez a körülöttem lévőknek, és persze számomra is. Fejlődhetek, ahelyett, hogy pusztán "életben maradnék".
Korábban azon mértem, mennyire vagyok sikeres, mi mindent teljesítettem. Világomban az volt a bajnok, aki a legtöbbet tette le az asztalra. Most viszont könnyedén áramlanak a dolgok, minden erőlködés nélkül. Sokkal megengedőbbé, együttérzőbbé váltam. Megértettem, mindannyian azért vagyunk itt, hogy tanuljunk az életről - beleértve saját magamat is. Gondolataim lecsendesedtek, ami egész csoda...
Érdekes, hogy amint leszoktam az ellenállásról, családomban - varázslatos módon - magától megnőtt az együttérzés. Összehasonlíthatatlanul nyugodtabbak és lazábbak lettek, sőt, közel annyi ellenérzés sincs bennük mint régebben, amikor valami nem az ő szájuk íze szerint történik. Az Avatárt ezért a családi béke megteremtésére is zseniális módszernek tartom.
Ma már teljesen meg vagyok arról győződve, hogy sokkal több energiába telik, ha életünket ellenállásaink irányítják, mint ha nekiállunk és megteremtjük azt, amire vágyunk. A vágy magában hordozza azt a lendületet, ami sokszor segít a dolgok manifesztálásában. Például, könnyebb megteremteni azt, hogy sikeresek legyünk, mint mindent megtenni azért, hogy ne valljunk kudarcot.
Az Avatár tanfolyamon átéltem azt, hogy az az energia-folyó, ami addig egész életemben tőlem kifelé áramlott, egyik pillanatról a másikra (amint elengedtem, hogy szembeszegüljek a dolgoknak) irányt váltott, és azóta engem táplál kívülről. Úgy érzem, mintha belső akkumulátoraim feltöltődtek volna, és élvezem, hogy saját életem tervezője lehetek.
Holly Riley, Avatár tréner
Avatar Journal, 16. évf. 2. sz. A Star’s Edge engedélyével közölve.
© Minden jog fenntartva.
Vajon mekkora részben teszünk valamit azért, mert élvezzük magát a dolgot, és mekkora részben azért, mert ellenállunk valaminek? Azért dolgozunk-e esetleg, mert nem akarjuk, hogy ne legyen pénzünk? Netán azért edzzük magunkat, hogy ne legyünk túlsúlyosak vagy ne veszítsük el az egészségünket? Azért tartunk ki egy kapcsolat mellett, mert nem akarunk egyedül lenni? Azért nem mondunk teljesen igazat, mert tartunk attól, hogy az emberek megtudják, mit érzünk valójában?
Sokan egész eddigi életünket azzal töltöttük, hogy ellenálltunk a dolgoknak. Talán már olyan ügyesen kiképeztük erre magunkat, hogy észre sem vesszük, mennyire leblokkoljuk ezzel figyelmünk és teremtőenergiánk szabad áramlását. Képtelenek vagyunk rá, hogy védőpáncélunkat leengedjük, mivel félünk bizonyos dolgok megtapasztalásától.
Csakhogy, sokszor olyan régóta állunk ellen bizonyos dolgoknak, hogy teljesen elfelejtjük, valamikor mi voltunk azok, akik az ellenérzést választottuk. Ellenállásunk megszokássá válik, régi elképzeléseink lekötik energiáinkat. El tudod képzelni, milyen az, amikor ezek az energiák felszabadulnak és újra élettel telinek érezzük magunkat?
Pontosan ez történt velem az Avatár tanfolyamon. Rádöbbentem, hogy aki akkor voltam, jórészt azoknak a dolgoknak az eredője, amik iránt ellenérzéssel viseltettem. Például nem akartam, hogy olyan sértődött legyek, mint anyám, vagy olyan kegyetlen, mint amilyennek apámat hittem, vagy nem akartam szegény, beteg vagy ítélkező lenni. Annyi minden nem akartam lenni, hogy nem sok "énem" maradt arra, hogy megteremtse, amilyen valóban szívesen lettem volna. Figyelmemet és tudatomat nem tudtam valami új létrehozására irányítani, mivel teljesen lekötött, hogy mindent kontroll alatt tartsak.
Az Avatár tréning óta csodálatos érzés, hogy én döntöm el, mire irányítom figyelmemet, és teljesen jelen tudok lenni az adott pillanatban. Közeli kapcsolataimban végre képes vagyok a másikat olyannak látni és szeretni, amilyen ő, anélkül, hogy irányítani és megváltoztatni akarnám. Micsoda megkönnyebbülés ez a körülöttem lévőknek, és persze számomra is. Fejlődhetek, ahelyett, hogy pusztán "életben maradnék".
Korábban azon mértem, mennyire vagyok sikeres, mi mindent teljesítettem. Világomban az volt a bajnok, aki a legtöbbet tette le az asztalra. Most viszont könnyedén áramlanak a dolgok, minden erőlködés nélkül. Sokkal megengedőbbé, együttérzőbbé váltam. Megértettem, mindannyian azért vagyunk itt, hogy tanuljunk az életről - beleértve saját magamat is. Gondolataim lecsendesedtek, ami egész csoda...
Érdekes, hogy amint leszoktam az ellenállásról, családomban - varázslatos módon - magától megnőtt az együttérzés. Összehasonlíthatatlanul nyugodtabbak és lazábbak lettek, sőt, közel annyi ellenérzés sincs bennük mint régebben, amikor valami nem az ő szájuk íze szerint történik. Az Avatárt ezért a családi béke megteremtésére is zseniális módszernek tartom.
Ma már teljesen meg vagyok arról győződve, hogy sokkal több energiába telik, ha életünket ellenállásaink irányítják, mint ha nekiállunk és megteremtjük azt, amire vágyunk. A vágy magában hordozza azt a lendületet, ami sokszor segít a dolgok manifesztálásában. Például, könnyebb megteremteni azt, hogy sikeresek legyünk, mint mindent megtenni azért, hogy ne valljunk kudarcot.
Az Avatár tanfolyamon átéltem azt, hogy az az energia-folyó, ami addig egész életemben tőlem kifelé áramlott, egyik pillanatról a másikra (amint elengedtem, hogy szembeszegüljek a dolgoknak) irányt váltott, és azóta engem táplál kívülről. Úgy érzem, mintha belső akkumulátoraim feltöltődtek volna, és élvezem, hogy saját életem tervezője lehetek.
Holly Riley, Avatár tréner
Avatar Journal, 16. évf. 2. sz. A Star’s Edge engedélyével közölve.
© Minden jog fenntartva.
